Megkezdődik a kolozsvári rádió magyar adása a 261 és 330 m-es hullámhosszon, napi egy-egy, majd két-két órában. A stúdió első igazgatója Rácz Lajos pártaktivista, bemondója Török Ilona. Sugárzási körzete a Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsvár és Nagybánya tartományok. - 1958. március 2.
1952. szeptember 27.
Megjelenik a 331/1952 sz. törvény az ország új gazdasági-adminisztratív beosztásáról. A tartományok száma 28-ról 18-ra csökken. Az új alkotmány 19-21. szakasza szerint a történelmi Székelyföld területén megalakítják a Magyar Autonóm Tartományt. (Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Marosvásárhely, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely rajonokkal, Marosvásárhely székhellyel.) A tartományban él a magyar kisebbség egyharmada, 539.669 fő, összlakossága 740.381 fő. Az alkotmány 21. szakasza szerint a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa ki fogja dolgozni, és a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni a tartomány statútumát. (A statútumot ugyan az RMP KV titkársága mellett működő nemzetiségi bizottság elkészíti, ám azt ad acta teszik.) Az RMP tartományi titkára Csupor Lajos, a néptanács elnöke Bugyi Lajos.
1952. szeptember 6.
Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemről Jakó Zsigmond történelem- és Szabó T. Attila nyelvészprofesszorokat. (1954-ben visszaveszik őket.) Öt nap múlva menesztik Benkő Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda.A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: "A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelődési törekvéseket, kultúrális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál...
1952. augusztus 5.
A marosvásárhelyi Előre új néven, Vörös Zászló-ként jelenik meg, mint a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetőségének és a tartományi néptanácsnak a napilapja.
1968. január 14.
Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága jóváhagyja és "nyilvános vitára" bocsátja az új közigazgatási törvény-tervezetet. Az új javaslat - szemben a korábbi 58-cal - 35 megye létrehozását ír elő. Az eredeti tervek szerint az 1952 és 1960 közt fennálló Magyar Autonóm Tartomány egy jelentős részén, a régi Udvarhely, Csík és Háromszék megyék területén (utóbbi délkeleti része, Papolc-Nagyborosnyó környéke és a Bodza-vidék azonban Brassóhoz kerülne) az ún. "nagy székely megye", "nagy Hargita megye" jönne létre. (Ez a közigazgatási egység 7.680 km?-nyi lett volna, 376.000 lakossal. Egy megye átlagosan 6.786 km? lenne.) A megye azonban végül még sem az előzetesen eltervezett határok közt jön létre. Egyrészt bizonyos román politikusok ellenzik a "nagy székely megye" felállítását, ráadásul a háromszékiek nem akarnak Csíkszereda (vagy Székelyudvarhely) "uralma" alá kerülni. (A háromszékiek egyébként is megosztottak, egy részük - a korábbi Sepsiszentgyörgy rajon pártvezetése - amellett lobbizik, hogy a megalakuló Brassó megyéhez kerüljenek, míg a kézdivásárhelyiek élesen ellenezik ezt.) Kompromisszumos megoldásként létrehozzák Kovászna megyét. (Az eredeti tervektől eltérően létrehozzák Szilágy megyét is.) A végleges törvénytervezetet az RKP KB február 14-i plenárisán hagyják jóvá.
1964. július 1. - 3.
Budapesten megbeszélést tart az MSZMP Kállai Gyula-vezette és az RMP Nicolae Ceauşescu-vezette delegációja. Kölcsönösen tájékoztatják egymást országaik belső helyzetéről, a két ország kapcsolatinak alakulásáról, a "nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről", és a KGST-ben történő együttműködés kérdéséről. A tárgyalásokról készült feljegyzés megjegyzi, hogy "Ceauşescu elvtárs beszámolóját az önelégültség és az önteltség, a problémamentesség jellemezte." Kállai felveti, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 1961-es "átszervezése", "annak ellenére, hogy azok a román testvérpárt belügyét képezik, Magyarországon is bizonyos problémákat vetnek fel az emberekben." Ceauşescu erre "csodálkozását fejezte ki, hogy ez a kérdés felmerült.
1963 nyár vége
1963 nyár végén - utolsó alkalommal - ismét hazalátogat a szülőföldjére Tamási Áron író.
1963 ősze
1963 őszétől megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig - az 1964 január-februári pártkonferenciák után - a magyar személyiségek neveinek nagy része.A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utcaelnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig - Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a magyar nyelvű táblák lecserélése is.
1963 nyara
1963 nyarától a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az előírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. (A román állampolgárok ezzel szemben szabadon utazthatnak Magyarország területén.) Az egy évvel későbbi, július 1-3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés "a magyar közvéleményre negatívan hatott", mire Ceauşescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert "az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak", "nacionalista anyagokat" terjesztenek.
1963 tavasza
1963 tavaszán az emigrációban élő magyar diákság szervezete, a Genfben székelő MEFESZ (Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) VIII. szövetségi közgyűlésén elfogadnak egy határozatot, amelyben a romániai magyar kisebbség helyzetével foglalkoznak. Ebben többek között követelik a megszüntetett/beolvasztott magyar iskolák és a Bolyai egyetem helyreállítását, a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását az eredeti határai között, a cenzúra eltörlését, Magyarország és Románia közötti látogatások, utazások megkönnyítését, a túlzó nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus megszüntetését.
1962. március 11.
Jelentik a lapok, hogy a Maros-Magyar Autonóm Tartományban befejeződött "a mezőgazdaság kollektivizálása". Egy héttel később ugyanezt jelentik Brassó Tartományból is. (Január eleje óta a magyar és román nyelvű lapok szinte kizárólag a "kollektivizálás előrehaladásával" foglalkoznak.)
1960. május 15. - június. - 15.
A müncheni Nemzetőrben három részben megjelenik - Erdélyből Nyugatra szökött magyarok beszámolói alapján összeállított - "A mai Erdély" c. cikksorozat. Ebben megemlékeznek azt 1956 utáni tömeges letartóztatásokról, az RMP Központi Vezetősége mellett létrehozott, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" megszüntetéséről. Hírek szerint "mindenki tudja, hogy néhány hónap múlva a kolozsvári Bolyai sorsára kerül" a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet is, a Magyar Autonóm Tartományt pedig Kolozsvár Tartományhoz akarják csatolni, az egyetemek elrománosításának, a magyarokkal szembeni numerus clausus-politikának az élharcosa Leonte Rautu, az RMP Központi Vezetőségének egyik legbefolyásosabb embere.